„Az Úr {…} nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez.”

(Hérakleitos)

2022. április 19. | Csósza Zsuzska

Kezdődik ezzel az idézettel Molnár V. József, Jóska bácsi Kalendárium című könyve, mely mindennapi útmutatónk a Teremtőnk adta időben megszentelt életet élnünk. Jóska bácsi teljességet átadó élete előtt tisztelgünk most. Nem kevesebbet tett értünk, mint a Teremtőnkhöz való kapcsolódás lehetőségének ősforrását tartotta és tartja tisztán, ihatón magyar szerves műveltségünk Tanítójaként. Hálásan köszönjük a Jóistennek Őt!

Jóska bácsi a Teremtő és Gondot viselő Jóisten üzenetét hordozó szerves magyar műveltségünk apostola. Apostol abban az értelemben, ahogy Jézus tanítványai közül a Hozzá legközelebb álló tanítványokat nevezzük. Apostol a szó tágabb értelmében is, mely szerint egy eszme képviseletére áldozza életét. Egész életének íve az istenkeresés jegyében telt. Állandóan - még a legnehezebb börtönévekben és közvetlen utána is – erre a bizalmi kapcsolatra, kötődésre vágyott a legjobban, mint mindannyian. Megadatott Neki, hogy az összetöretés után a népmesei kicsi kígyó elhozza számára a forrasztófüvet, s a teste-lelke hétszerte erősebb legyen. Jézus tanítványává vált, először követővé, majd hirdetővé, küldötté. Teremtőnk meg nem szűnő szeretetét tükrözte, tanította, figyelmünket Őrá irányította. A távoli, megfoghatatlan Istent megtapasztalható, kapcsolatban élő, gondoskodó Istenként fedezhetjük fel nap nap után, ha figyelünk a Jóska bácsi által közvetített szerves, keresztény és magyar hagyományainkra. A figyelés először felfigyelés, aztán megfigyelés, majd mind mélyebb felfeléfigyelés és befeléfigyelés, hogy megéléssé válhassék mindannyiunkban.

Szerves magyar műveltségünk kifogyhatatlan forrását kutatta fel Jóska bácsi számunkra. Barátaival együtt megtalálta, kitisztította, utat épített hozzá, és mindannyiunknak lehetővé tette, hogy igyunk belőle. Tette ezt azáltal, hogy tanításában mindig a Teremtő rendelte és adta Időt magyarázta: Az esztendő köréhez kapcsolta az összes tudást, legyen szó az esztendőnyi természeti változásokról, az ehhez kapcsolódó ünnepek fontosságáról vagy az egész emberélet folyamatáról. Legyen szó a gyermekrajzokban vagy történelmünkben megjelenő örök idők üzenetéről.

Mindig arra irányította figyelmünket, hogy az adott időben, időszakban éljünk. Tágította tudásunkat, élesítette szemünket, nyitogatta szívünket, hogy egyre tisztábban és mélyebben tudjunk olvasni a Természet változásrendjének nagykönyvében. Türelmesen tanítgatott minket arra, hogy a Jóistenhez való kapcsolódásunkra használjuk fel ezt a tudást. Élte a küldetését, hogy az embert Istenhez kapcsolja.

Születésének időpontjával, nevenapjának időpontjával, halálának időpontjával mind-mind tanít bennünket a Jóisten. Földi életének ezen meghatározó napjait a tavaszi napéjegyenlőség időszakában ünnepeljük. Olvassuk el Jóska bácsi szavait az esztendő ezen különleges idejéről, mely kijelöli kereszténységünk legnagyobb ünnepének, a húsvéti feltámadásnak időpontját.

„Március 21-én Szent Benedek ünnepén a Nap erőre kap, diadalútját kezdi. A tavaszi napéjegyenlőség ideje ez, amikor is egyforma hosszúak a nappalok és az éjszakák. A földek méhében szülésre feszül már minden csíramagzat, s a rügyek is pattanni készülődnek; de még várniuk kell, amíg a Nap égi társa, a Hold megtelik, erőre kap a fönti bába is, aki világra segíti a Naptól fogant életet. S húsvét hajnalon, amikor halottaiból támad föl az Úr, legyőzve a pusztulást, szinte varázsütésre megújul a határ, a kert, az erdő; zöld-arany színe ragyog föl a mindeneknek, s vele ragyog a rítusát, dolgát tévő ember lelke is.”

(Molnár V. József: Kalendárium 55. oldal)

„Benedek névünnepe a tavaszi napéjegyenlőség napja; egyik archaikus népi imádságunk eképpen emlékezik meg róla:

Kertye, kertye, paradicsomkertye,
Négy szögletibe négy angyal,
Közepibe’ szent oltár,
Benedekben mennyei szép rózsa.”
(Molnár V. József: Kalendárium 55. oldal)

Oly sokszor mondta Jóska bácsi nagy áhítattal, hogy „mikor egy gyermek születik, Napocska, csillagocska születik.” A Jóisten minden gyermekkel egy úgy lehetőséget küld a családba, a világba, azok gyógyulására, rendezésére; kapott küldetésünket születési időszakunkkal szenteli meg. Molnár V. József 1930. március 17-én látta meg a Jóisten áldotta napvilágot. Az esztendő ezen időszakában „a tavaszi ébredés már elkezdődik, de még nincs elég energia, meleg, fény. A késői fagyok visszafogó hatásúak, sok megindult életet elpusztítanak. A halak víz alatti, csöndes világa jól mutatja ennek az időszaknak a visszafogott, elfojtott életenergiáit. Majd a tavaszi napéjegyenlőség idején, március 21-én a fény-árnyék kiegyenlítődik. A Nap ereje növekszik, a napos, fényteli órák száma nő. Ennek következtében a természetben kitörő, kirobbanó életjelenségeket láthatunk, földből, magból, rügyből való kipattanást, a tél szorításából való kiszabadulást.” (Falvay Károly - Pap Gábor: Az esztendő köre 9. oldal) Jóska bácsi ennek a feszülő időszaknak a sajátosságait hordozta életében a megengedettel szembeni, felszín alatti, csendes, de rendíthetetlen tanító munkájával. Élte a szabadságharcosok hol hangosan kitörő, hol börtönbe zárt és „csak” lelkében hordozott minőségét. Elvállalta A Teremtő Isten neki ajándékozott küldetését, bármivel is járt az.

A családjától - mely a Jóisten jóságának földi közvetítője - a keresztségében kapta ajándékul az érem másik oldalát: a József nevet. Az érméjét, melyet hajlandó volt nyakában viselni majdnem egy évszázadon át. Szent József az apa, az atya, a nevelő. Jézus emberélete kezdetén Ő volt a kézzelfogható mintája a Mennyei Atya gondoskodásának, odaadásának. Nevének viselőjét, Molnár Jóskát áldásában tartotta, átitatta a viszonzást nem váró szeretet útján. Életének összetöretett időszakában is, mikor saját gyermeke született meg, és pillantott rá, - elmondása szerint – az atyai, a józsefi szív megdobbant benne, és megmentette őt a végleges széthullástól. Az esztendő körében tavasz elején, március 19-én szenteli meg Szent József a kinti munkák idejét, a férfiakat, a családfőket, hogy a család, a közösség életének feltételeit legyen erejük megteremteni az évnek ebben a fényes felében, hogy a sötétebb felében biztosíthassák a túlélést. Köszönjük Jóska bácsinak, hogy munkatársaival együtt zsákjában meghozta a meleget! Meghozta nemzetünknek azt a szerves tudást, mely záloga keresztény és magyar értékeink továbbélésének.

Ha még ennyi üzenet nem lenne elég valakinek, akkor a Jóisten küld továbbiakat. Jóska bácsit február 21-én vette magához, mikor a minket körülvevő természet már sugallja a sár alatt feszülő élet erejét, mikor már a napsugár simogatását néha-néha megérezhetjük. Ebben az esztendőben épp farsang farkán voltunk ekkor, mikor a rendezetlenség, a szétesettség, a féktelen mulatozás közepett már vágyunk a böjt megtisztító erejére. Halálának napja se mutat másra, mint születésnapja és nevenapja: a böjt alatt hordozott reményre, mely meghozza a feltámadást. Nem mutat másra, mint Jézus feltámadás utáni üzenetére: „Ne féljetek!”

A régiségben úgy tartották, s néhány vidékünkön tartják ma is, hogy a halál után a léleknek még három napra van szüksége, hogy elbúcsúzzék a testtől, és negyven napra van szüksége, hogy elbúcsúzzék szeretteitől. A szokásrendben ezt tükrözi a háromnapos felravatalozás és a negyvenedik napra eső „hathetes” szentmise. Jóska bácsi szeretteivel töltött negyven napja az ekkor tartott ünnepeken keresztül szintén sok üzenetet hordoz az itt maradottak számára. Halálának harmadnapja, február 24-e Jégtörő Mátyás, aki szekercével töri a jeget, így jelentve a tavaszi újulatot. A Jóisten Jóska bácsi által közvetített tanítása szívünk jegének feltörését szolgálta, hogy nyitottakká válhassunk a reményre. Barátai, munkatársai, tanítványai két emlékezést is tartottak, - március 6-án és 17-én - mely napokon szintén a nagyböjt megtisztulást kereső lélekállapotában gondolhattuk végig az ő életének állomásait, üzeneteit, és találkozhattunk egymással sokan, akik a magyar szerves műveltségünk fontosságát szívünkben hordozzuk. Temetése napján március 11-én ugyanebben a közösségben kaphattunk megerősítést, megszilárdulást ezen elköteleződésünkben Szilárd napján, és Attila királyunk atyja, Bendegúz napján. Ez a nap előlegezi Szent Gergely, „híres Tanítónk” napját, „az ő napján régi szokás szerint megyünk Isten szerint oskolába.” Molnár V. Józsefet sokszor nevezzük Tanítónknak, magyar nemzetünk Tanítójának, aki munkatársaival együtt felkutatta, kitisztította, ihatóvá tette a következő nemzedékek számára a tiszta forrást. Csodálatos Boldogasszony-ünnepünket előlegezi Gábor főangyal ünnepe március 24-én, aki az emberiség számára a legnagyobb örömhírt adta tudtul, a Megváltó emberré válását. Jóska bácsi is örömhírként adta tovább a Teremtő Istenhez való kapcsolódás lehetőségeit keresztény magyar hagyományaink, rítusaink eljátszása által. Majd következett a legbensőségesebb Mária-ünnepünk, Gyümölcsoltó Boldogasszony március 25-én, mikor mindnyájunknak alkalma adódik újra igent mondani a Jóisten befogadására. Példaként áll ebben is előttünk Jóska bácsi. Halálának negyvenedik napja április 4-ére esett, mely az előző napi választás miatt is és a „szépemlékű” szovjet ünnep miatt is politikai színezettől kevéssé volt mentes, ahogy az ő élete sem volt az. Itt állva húsvét küszöbén, az általa közvetített reménnyel szívünkben várjuk a feltámadási szertartás fény-liturgiáját, mikor a Jézust jelképező húsvéti gyertyáról meggyújhatjuk a magunk gyertyáját, és hazavihetjük otthonainkba az új életet jelképező barkaág mellé.

Imádkozzunk, hogy mikor Jóska bácsi lelke megtért Teremtőjéhez, az igazságosság és irgalom tiszta vizében megfürödve, megbékélve kapcsolódhasson a Végtelen Szeretet Istenéhez!

2022. márciusában, Böjtmás havában, Virágvasárnapon
Csósza Zsuzsanna