Túrakenukat újítottak fel cserkészeink

Írásunk alcíme mintha egy rejtvény része lenne, pedig „csak” egy közösség hajókba írt története. A hazai vízicserkészet akkor született, amikor hivatalosan is megalakult a Magyar Cserkészszövetség, az 1912/13-as tanévben, hiszen 1913 júliusában volt a nagy főpróbája a magyar cserkészpedagógiának, ami előbb született, mint a cserkészet maga.

1913 legfontosabb cserkészeseményét a regnumi atyák szervezték a Vágra, ami mindkét mozgalom – a regnum és a cserkészet – őstörténetébe „a vági tutajút” néven vonult be. Az atyák örömmel látták, hogy az, amit lélekben kidolgoztak, a gyakorlatban is működik.

Vizicserkészeink második nagy eseménye az 1924-es dániai dzsemborin – a cserkész világtalálkozón – volt, ahova a világháború vesztes országának cserkészeiként először jutottak ki. 33 ország képviseltette magát az ekkor még leginkább „kisolimpiaként” megtartott találkozón. Mi harmadikok lettünk a nemzetek összetett versenyében, de vízi cserkészeink számos hátrányon felülemelkedve a vizes számokban három első helyet is szereztek, míg összetett vízi számokban második helyezést értek el. Csak két nagy vízi nemzet előzte meg a magyar csapatot: az USA és Anglia. Cserkészeink olyan műsorszámban is elhozták az első helyet, amire idehaza nem készültek! Ez volt a vízisí, ami akkoriban két kis csónakra állást és a kajakhoz hasonló lapáttal való evezést jelentett.

Mire 1933-ban Magyarország Gödöllőn megrendezte a dzsemborit, már a rengeteg tapasztalat mellett hat saját vízitelep is szolgálta a cserkészeket.

1948-ban a cserkészmunkát is betiltó kommunista diktatúra elől együtt maradt közösségeink vagy illegalitásba vonultak, vagy álcázták magukat. Utóbbira példa a Lokomotív T.E. égisze alá tömörült csapat, ahol a budapesti Sas-hegyen és Gödön is jól ismert Sütő Pista bá’ vezetésével 1982-ben szervezték újjá a vízi életet. Ez annyira jól sikerült, hogy 1986-ban elhatározták, majd 93 napos munkával és a szülők komoly anyagi áldozatával megépítették ikonikus hajónkat, a 11 személyes Csaba királyfit. Ezt a hajót az 1988-as újjáalakulás után az 543-as Csaba királyfi cserkészcsapat tagjai használták, de Gödön tárolták. Később Pista bá’ a Felvidéken is újrainduló vízi cserkészeknek ajándékozta a hajót. Tőlük 2019-ben kaptuk vissza, erősen felújítandó állapotban, amit ők elkezdtek, de anyagiak hiányában befejezni nem tudtak - pályázati pénz csak újak vásárlására volt. Így került a sashegyiek 2006-ban adományként kapott két fantasztikus 8 személyes Csepel hajója mellé, a váci püspöki pince egyik részébe. A lehető legjobb helyre: nemcsak a nap elől van védve, de az állandó hőmérséklet is sokat számít.

2020-ban a gödi Csillagösvény cserkészcsapat megegyezett a sashegyi cserkészekkel, hogy mindhárom cserkészhajót felújítjuk és a továbbiakban közösen használjuk. Reméljük 2021 nyarán méltón tudjuk majd újraavatni őket.

Hát valahogy így jön össze az elmúlt 100 év vízicserkészet története a cikk címével. A többiről beszéljenek a képek.

Dr. Virág András cserkésztiszt
ex 543-as, most 801-es parancsnok - Sütő Pista bá’ nyomdokaiban